Sok háztartásban és kisirodában évek óta gyűlnek a dokumentumok, fotók és munkaanyagok a gépen anélkül, hogy bárki tudatosan végiggondolná, mi történne, ha a merevlemez egyik napról a másikra tönkremenne. Az automatikus biztonsági mentés pontosan erre a helyzetre kínál megoldást: egyszer állítod be, utána pedig a háttérben, emberi közreműködés nélkül fut tovább, így nem a memóriádra vagy a jó szándékodra van bízva, hogy mikor jut eszedbe menteni valamit. Ha korábban már szembesültél azzal, milyen érzés egy fontos fájlt véglegesen elveszíteni, valószínűleg tudod, hogy az otthoni adatmentésről szóló korábbi cikkünkben leírt alapelvek önmagukban kevesek, ha nincs mögöttük egy rendszer, amely rendszeres időközönként, magától lefuttatja a mentést. Ez a cikk végigvezet azon, hogyan válaszd ki a számodra megfelelő eszközt, hogyan állítsd be az ütemezést, és mire figyelj oda, hogy a mentés valóban azt csinálja, amit elvársz tőle.
Miért nem elég a kézi mentés
A kézi mentés minden esetben azon múlik, hogy éppen eszedbe jut-e, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb ember csak akkor gondol rá, amikor már túl késő. Egy hosszú munkanap végén senki sem szeretne még fél órát azzal tölteni, hogy mappákat másolgat egy pendrive-ra, ezért a kézi módszer szinte mindig kimarad, és éppen a legfontosabb pillanatban derül ki, hogy az utolsó mentés hetekkel vagy hónapokkal korábbi. Az automatizált megoldás ezzel szemben nem kér engedélyt: a beállított időpontban vagy eseményhez kötve lefut, és nem hagyatkozik a figyelmedre vagy az akaraterődre. A Windows beépített Fájlelőzmények funkciója és a macOS Time Machine szolgáltatása is pontosan ezt a célt szolgálja, óránként vagy naponta készítve pillanatképet a kijelölt mappákról, így egy váratlan meghibásodás esetén akár néhány órán belüli állapotra is vissza tudsz állni.
Felhő vagy külső merevlemez: melyik éri meg jobban
A kérdés valójában nem az, hogy melyik megoldás a jobb, hanem hogy miért ne használnád mindkettőt egyszerre. A felhőalapú mentés előnye, hogy a fájlok fizikailag távol vannak a gépedtől, tehát egy tűz, egy vízkár vagy egy lopás esetén is elérhetők maradnak, cserébe viszont függsz az internetkapcsolat sebességétől és a szolgáltató tárhelykorlátaitól. Ha még nem döntötted el, melyik szolgáltatónál tárolnád az anyagaidat, érdemes átnézni a felhőalapú tárolás választásáról szóló írásunkat, amely részletesen bemutatja a szempontokat. A külső merevlemez ezzel szemben gyors, egyszeri beruházás után nincs havidíj, és nagy adatmennyiség esetén is percek alatt lefut a mentés, viszont ha a lemez a géppel egy helyiségben van, egy betörés vagy tűzeset mindkettőt egyszerre teheti tönkre. A szakemberek éppen ezért az úgynevezett 3-2-1 szabályt szokták javasolni: legalább három másolat, kétféle adathordozón, amelyből egy fizikailag más helyen van tárolva. Ez a kombináció adja a legnagyobb biztonságot anélkül, hogy túlbonyolítanád a rendszert. Sokan attól tartanak, hogy a két megoldás egyidejű használata bonyolult vagy drága, pedig a legtöbb esetben elég egy megfizethető, néhány terabájtos külső lemez és egy mérsékelt előfizetéses felhőcsomag ahhoz, hogy a fontosabb fájlok mindig két, egymástól független helyen legyenek elérhetők.
Az ütemezés beállítása lépésről lépésre
Az automatizálás lényege, hogy egyszer alaposan beállítod, utána pedig hosszú ideig nem kell hozzányúlnod. Először válaszd ki, mely mappákat szeretnéd rendszeresen menteni, majd a kiválasztott szoftverben állítsd be a gyakoriságot: a legtöbb otthoni felhasználó számára a napi egyszeri, éjszakai mentés tökéletesen elegendő, hiszen ekkor a gép amúgy sem használatban van, és a mentési folyamat nem lassítja a munkát. Fontos, hogy a mentés célja ne csak egyetlen külső lemez legyen, hanem lehetőleg egy felhős szolgáltatás is fusson párhuzamosan, hogy a korábban említett 3-2-1 elv teljesüljön. Érdemes azt is átgondolni, hogyan kapcsolódik a géped a hálózathoz, hiszen ha a mentés a felhőbe zajlik, a kapcsolat stabilitása és biztonsága is számít; ehhez jó kiindulópont az otthoni hálózat biztonságáról szóló cikkünk is. A beállítás után egyszer mindenképp futtass le egy próbamentést, hogy lásd, valóban a kívánt mappák kerülnek-e be, és mennyi időt vesz igénybe a folyamat, mert ez alapján tudod eldönteni, hogy éjszaka vagy éppen munkaidőn kívüli más időpontban célszerű-e lefuttatni.
Mit érdemes rendszeresen menteni
A teljes lemezt lementeni sokszor felesleges, hiszen a rendszerfájlok és a telepített programok egy újratelepítéssel is visszaállíthatók, ezzel szemben a személyes és pótolhatatlan adatok azok, amelyekre valóban oda kell figyelni. Ide tartoznak a dokumentumok, a munkával kapcsolatos táblázatok és prezentációk, a családi fotók és videók, valamint a böngésző könyvjelzői és beállításai, amelyek évek alatt halmozódtak fel. Sokan megfeledkeznek arról is, hogy a jelszókezelő alkalmazások adatbázisát külön érdemes menteni, hiszen ha ez elvész, gyakorlatilag minden online fiókodhoz megnehezül a hozzáférés; ha még nem használsz ilyen eszközt, a jelszókezelőkről szóló cikkünkben részletesen olvashatsz a lehetőségekről. Érdemes emellett listát vezetni azokról a mappákról, amelyeket a mentésbe bevonsz, mert egy új projekt vagy egy új programmal létrehozott munkaterület könnyen kimaradhat, ha csak a régi, megszokott helyekre figyelsz. Érdemes negyedévente újra végignézni ezt a listát, mert az évek alatt megváltozik, hogy mely mappák számítanak igazán fontosnak, és egy elfelejtett, de azóta megnőtt munkakönyvtár könnyen kimaradhat a védelemből.
Ellenőrzés és a mentés hosszú távú biztonsága
Egy mentési rendszer csak akkor ér valamit, ha időnként ki is próbálod, hogy valóban működik-e: érdemes néhány havonta visszaállítani egy-két fájlt a mentésből, hogy megbizonyosodj róla, a folyamat nemcsak lefut, hanem használható eredményt is ad. A felhőbe mentett adatokat célszerű kétlépcsős azonosítással is védeni, hiszen egy feltört fiók a mentéseidet is veszélybe sodorhatja, nem csak az aktuális fájljaidat. Hosszú távon érdemes azon is elgondolkodni, mi történik ezekkel a fiókokkal és mentésekkel akkor, ha te magad már nem tudsz hozzáférni hozzájuk; ez a kérdés messzebbre mutat a napi mentési rutinnál, és a digitális örökségről szóló írásunk pont ezt a témát járja körül részletesebben. A rendszeresen ellenőrzött, jól ütemezett és több helyen tárolt mentés azt az érzést adja, hogy bármi történjen is a géppel, a valóban fontos anyagaid biztonságban maradnak, és egy váratlan meghibásodás legfeljebb kellemetlenség marad, nem pedig helyrehozhatatlan veszteség. Aki egyszer időt szán arra, hogy ezt a rendszert alaposan felépítse, onnantól kezdve nem a mentésre kell gondolnia minden nap, hanem élvezheti azt a nyugalmat, ami abból fakad, hogy a fontos fájljai már réges-régen biztonságos, több lábon álló háttértárolókon pihennek.

